Ismét egy vers lészen jutalma, ama olvasónak aki végigolvassa ezt a postot. Nagy a pangás a házunk táján a különböző változtatások miatt. Szent küldetésemnek éreztem, hogy addig szórakoztassalak titeket, míg nem normalizálódik a helyzet. Eme verset, ami a Silent Hunter 3 nevezetű remekmű ihletett, fogjátok fel egy élménybeszámolónak, amolyan munee stílusba:)

Enjoy:

Na tessék ismét eltelt egy hét.
Virágzik minden mező, s rét.
Ha nem így lenne, mindenkitől elnézést.
Nem lehetne inkább egy rövidke mellnézést?
Eheti kockítóm a Silent Hunter 3.
Hogy meglegyen a 4., azt már alig várom.
Élvezem én benne, hogy lehetek a Tengerek ura!
Torpedót kaptam? Vagy mi lészen ily fura?
A légvédelmi ágúval lőni oly rémes.
De a hajós kaja finom, és oly krémes!
Haj! A haverokkal multizni de faja!
S, mint már mondtam, nagyon jó a kaja!
A célzó periszkóppal messziről lőni, egy megvalósult álom.
Aztán percekig csak a becsapódást várom.
De ha a hajó elsüllyed, az okos csak gyermeki örömet!
Ahhoz tudnám hasonlítani, mint mikor megiszom a sörömet!
Gyerekek! Lassan vége, mer túl sokat regélek!
Matthew megharagszik, ha túl sokat beszélek!
Most írom az utolsó sor, mi a versem zárja.
Munee voltam emberek, kinek az unalom a Múzsája!